Braga

A településen világörökségi helyszín található

Braga
Balról jobbra: Bom Jesus do Monte szentély, Bragai székesegyház, Braga Baixa látképe, Köztársaság tér, Városháza
Braga címere Braga zászlaja
Becenév: bracarense, bracaraugustano, brácaro, braguês
Közigazgatás
Ország	Portugália
Régió	Norte régió (Portugália)
Szubrégió	Cávado
Kerület	Braga (kerület)
Polgármester	Ricardo Rio
Irányítószám	4700
Népesség
Teljes népesség	193 324 fő (2021)
Népsűrűség	933 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	183,2 km²
Időzóna	WET, UTC+0
Elhelyezkedése
é. sz. 41° 32′, ny. h. 8° 25′41.533333333333, -8.4166666666667
Braga weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Braga témájú médiaállományokat.

Braga Észak-Portugália fontos városa, vallási központ, Braga kerület székhelye. Az itt található Bom Jesus katedrális 2019 óta a kulturális világörökség része.

A portugálok úgy tartják, „Lisszabon szórakozik, Porto dolgozik, Coimbra tanul, Braga imádkozik”. Nem véletlenül, a körülbelül Szeged nagyságú városban majdnem 300 templom található. Portugál Rómának is nevezik. Braga becsült népessége 2025-ben 212 635 fő volt, a város becsült népsűrűsége pedig 1159 fő/km² volt.

Történelem

Róma előtti kor

A város története több mint 2000 évre nyúlik vissza. A kelták alapították, Baracara néven, ebből alakult ki az idők folyamán a Braga név. Ezen a területen a bracari törzsbe tartozó emberek éltek.

Római kor

A környező területeket a Kr. e. 2. században már római légiók járták. A római uralom alatt a várost hivatalosan Kr. e. 15 és Kr. e. 13 között Augustus római császár alapította, és a közte és a helyi őslakosok közti szövetség emlékére a Bracara Augusta nevet kapta az épülő település. A várost tervezett ortogonális elrendezés szerint építették, egymást derékszögben keresztező utakkal, északnyugat-délkelet irányban. A várost négyzetes tömbökre osztották. A környező földek szintén négyzetes felosztásra kerültek, a római centuriáció elve alapján, lehetővé téve, hogy sok őslakos, valamint néhány katona, és bevándorló is ezen földeken telepedjen le. Ezek mellett az 50-es évekre már a kereskedelem is kulcsszerepet töltött be a városban és a környező területeken. Később, mikor a város már nagyobb lett, folytatódtak az építkezések, amelynek során olyan középületeket építettek, mint pl. színház, amfiteátrum, fürdők, vagy szentélyek. A város keleti részén gazdag emberek telepedtek le. A 3. században a Római Birodalomban végbement válság Bracara Augustát is elérte, amely először tapasztalt visszaesést a növekedésben. A válság miatt fokozatosan véget ért az ásványkincsek feltárása, illetve az arany kinyerése, amelyek addig jelentős iparágak voltak. Mindazonáltal az arannyal való munka hagyománya a kora újkorig életben maradt a városban. Kevéssel azután, hogy a frankok Gallienus uralkodása alatt megtámadták és kifosztották Tarragona városát, a 3. század vége-a 4. század eleje felé egy hatalmas, 5-6 méter vastag fal épült a városközpont (több, mint 48 hektárnyi terület) köré tornyokkal, és ez teljesen megváltoztatta a város elrendezését is. Néhány házat, és jelentős épületet (mint a színházat, és az amfiteátrumot) is részben elbontottak azért, hogy legyen elég kő ehhez az építkezéshez. Diocletianus rendelete Bracara Augustát az újonnan létrehozott Gallaecia tartomány központjává nevezte ki, mely tartomány a bracarai, a lugói, és az asturicai conventusok, valamint a cluniai conventus egy részének egyesítésével jött létre. Ezen döntés következtében a város jelentős fejlesztéseken ment keresztül, mint középületek építése, vagy az útrendszer fejlesztése. A kereskedelem jelentős mértékben növekedett, valamint sok kerámiakészítő műhely jelent meg a városban. Ezen időszakban Ausonius költő is virágzónak írta le a várost. 385-ben Sziriciusz pápa egy a tarragonai püspüknek írt levelében javasolja egy bracara augustai püspökség létrehozását. Az első írásos emlék egy bracara augustai püspökről 400-ban született, azzal, hogy Paternus püspök dokumentáltan részt vett az első toledói zsinaton. Azzal, hogy Bracara Augustának saját püspöke lett, a város lett a tartomány vallási központja.

A népvándorlás kora

A hunok nyomása miatt a szvébek (germán népcsoport) 406. december 31. estéjén átkeltek a megfagyott Rajnán, hogy menedékre leljenek a Római Birodalom határain belül. 409 októberében elérték az Ibériai-félszigetet, 411-ben pedig a bracarai conventust. A megérkezésük után békésen éltek, azonban hamarosan konfliktusba kerültek a szomszédságukban élő aszding vandálokkal. 419-ben a nervasói csatában a vandálok Gunderik király vezetésével megtámadták és bekerítették az I. Hermenerich vezetése alatt harcoló szvébeket. Asterius római hadvezér, akit hispánia grófjának is neveztek, a szvébek segítségére sietett római egységekkel, ezt követően pedig Maurocellus vikárius sok vandál katonát mészárolt le a Hispania Baeticába való visszavonulása során. A vizigótok Rómának szolgálatot téve legyőzték a kevéssel korábban Lusitaniában élő alánokat. Ezt követően a szvébek vették birtokba ezt a területet is és Bracara Augusta lett a volt Gallaecia egész területét felölelő és dél felé a Guadalquivir folyóig nyúló Szvéb királyság politikai fővárosa. Ez a rövid 174 éven át létező királyság mindazonáltal az első nyugati középkori királyság, az első katolikus királyság, valamint az első olyan "barbár" királyság volt, amelyik pénzt vert. Bracarában olyan ezüstpénzek voltak forgalomban, amelyek egyik oldalán Honorius császár képe volt, a másik oldalán pedig egy kereszt a város nevére utaló B és R betűkkel, valamint a ivssv richiari reges felirat, aminek jelentése "Rechiar király rendelete alapján". Rechiar felvette a katolicizmust, Balconiusnak, egy a városban működő teológiai iskola alapítójának hatására. Balconius jelenlétét akkor jegyezték fel, amikor az ibériai papság 435-ben, Toledóban egy Arabia Petraeából érkező germán papot és vele érkező görögöket fogadott, akik a 431-es első efézusi zsinatról hoztak tájékoztatást. Balconius I. Leó pápa kortársa és levelezőtársa is volt, ezért lehetséges, hogy ő volt az első vallási elöljáró Bragában, akit érseki szintre emeltek. Az 5. századi bracarai katolikus egyház jelentős személye volt még Paulus Orosius történész és teológus, és a két Avitus (egyikük keleti területekre, másikuk Rómába zarándokolt el). Az egyik Avitus és Orosius, Bracara vallási szempontból még jelentősebbé tételének céljából még egy arra tett sikertelen próbálkozásban is részt vett, hogy Bracarába hozzanak István mártírnak - akiről az Apostolok Cselekedetei 6. és 7. fejezete ír - tulajdonított ereklyéket, hogy a városba történő zarándoklatra ösztönözzék az embereket.

A szvébek fokozatosan még tovább növelték területüket. Rechiar végsősoron az egész Ibériai-félszigetet meg akarta hódítani. Amikor azonban Tarragonát akarta elfoglalni, nem járt sikerrel. Ekkor a vizigótok Avitus római császár parancsára más Rómával társult népek katonáival együtt a szvébekre támadtak, és legyőzték őket egy csatában Astorgához közel, az Órbigo folyónál, habár sokaknak sikerült elmenekülni. A szvébek üldözése során a támadó seregek megtámadták és kifosztották Bracarát 456 október 28-a vasárnapján. Sok foglyot ejtettek, a templomokat pedig "megszentségtelenítették", habár Idacius szerint Bracara vérontás és különösebb erőszakoskodások nélkül esett el. Rechiart Portus Caléban elfogták, majd később megölték. A támadó sereg még három hónapig folytatta a háborút, majd távozott a környező területekről. A háborút követően az Ibériai-félsziget északnyugati részét közvetett módon a vizigótok uralták. A szvéb állam vazallussá vált, és két királyságra oszlott. Bracara már nem volt a királyság egyedüli fővárosa, és csökkent a jelentősége Lugóval, de mindenekelőtt Portus Caléval szemben. Ez a hanyatlás 561-ben ért véget, amikor Aramir király rendelete összehívta az első bracarai zsinatot, amely 561 és 563 között tartott hét-kilenc püspök jelenlétével, akik közt volt Lucrecius bracarai érsek és Martinius dumei püspök. 572-ben Mirio király összehívta a második bracarai zsinatot Martinius elnöklésével, aki ekkor már nemcsak Dume püspöke, hanem azon Bracara érseke is volt, amely ismét a királyság egyetlen fővárosa lett. Ezeken a zsinatok nagy jelentőségű reformokat eredményeztek, főként az egyházi életben és a nyelvhasználatban. Ezek közül kiemelkedik a bracarai rítus megszületése, illetve a pogány nyelvi elemek elhagyása, mint például az, hogy a hét napjainak korábbi, római isteneket tartalmazó neveit új nevek váltották fel (Pl. Martis dies helyett Ferria tertia lett a kedd). Utóbbi az eredete a napok elnevezésének a mai portugál és galiciai nyelvben. Ebben a rövid időszakban Bracara bizonyos politikai és vallási felemelkedése ment végbe, amelyet a Bizánci Császárság jelentős befolyása jellemzett, és nagyrészt Martinius érsek reformjainak volt köszönhető. Martinius alapította Duméban a bazilika melletti kolostort is 550-ben. 585-ben a Szvéb királyságot elfoglalta Liuvigild vizigót király, ezzel az államalakulat megszűnt létezni, és így Bracara sem volt már egy konkrét államalakulat egyértelmű fővárosa, habár továbbra is megőrizte szerepét, mint vallási központ. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a szvéb királyok sohasem magában Bracarában, hanem a várost övező területeken éltek, mint pl. Mire de Tibães, vagy Santa Marta das Cortiças.

A középkor későbbi része

Az Ibériai-félsziget 750-ben. Zöld: Omajjád-kalifátus, Sárga: Asztúriai Királyság, Barna: Karoling Birodalom

717-ben Bracarát elfoglalták a mórok, amelynek arabul Szákiját (ساقية) volt a neve. A bracarai érsekség székhelye Lugóba került, és a lugói érsek lett innentől "Bracara számüzetésben élő vezetője". Az európai ellenállást az arabok egyre inkább visszaszorították, egészen addig, amíg az Asztúria egy kis, hegyvidékes területére korlátozódott. Mindazonáltal kevesebb, mint 40 éven belül, I. Alfonz asztúriai király uralkodásának idején Bracara ismét európai uralom alatt állt. Ezt követően az arab seregek időnként támadásokat vezettek a város ellen, egészen addig, amíg III. Alfonz asztúriai király 868-ban kiűzte őket a környező területekről. A 10. századot, hosszabb békés időszakot követően Al-manszúr kancellár véres rombolásai jellemezték, aki megállította és ismét visszaszorította az ibériai földek visszahódítását. 997-ben a mórok hatalmas pusztítást végeztek a félsziget északnyugati részén, de nem ismert, hogy ez a dúlás Bracarát is érintette-e. Mindazonáltal Ibn Ábd al-Muním al-Himjarí arab krónikás beszél egy a mórok által lerombolt városról.

A XI. században megszületett Braga város kevésben hasonlított a régi és gazdag Bracarára. Miután I. Ferdinánd leóni király meghódította Coimbrát, királyi döntés alapján visszaállították a bragai érseki tisztséget Péter érsek 1070. május 10-i kinevezésével. 1071 és 1078 között Paio Guterres da Silva elrendelte a tibãesi Szent Márton kolostor felújítását, ezzel folytatva Velasquides korábbi 1060-as építkezését. A régiónak ezt a fontos kolostorát 1077-ben a bragai érsekségnek adományozták. Még 1088-ban Gontrode Nunes grófnő különböző tárgyakat, többek között kelyheket és füstölőket ajánlott fel a még épülő templom számára. A templomot végül 1089. augusztus 28-án szentelték fel.

1071. február 18-án Tibãesben (a mai Braga területén), a pedrosói csatában a Galíciai királyság csapatai legyőzték Nuno Mendest, Portucale grófját, így véget vetettek a gróf függetlenséggel kapcsolatos szándékainak. (A gróf meg is halt a csatában)

A középkori város a régi Bracara északkeleti részein terült el, az eredeti római fal északi részéig. A korábbi város többi részén pedig a korábbi épületeket apránként lerombolva mezőgazdasági területeket hoztak létre. Ezt erősíti meg egy arab krónika is, amely szerint a nyugati területek, amelyen emlékművek, fórum, fürdők, és színházak álltak, elhagyatottá vált. Még a XIII. század előtt az egész várost körülölelő fal is épült.

A város és az érsek rehabilitációjával Braga az egész félszigeten kifejezetten nagy jelentőségre tett szert. Diego Gelmírez santiago de compostelai érsek még a Bragához kötődő szentként számon tartott személyek ereklyéit - többek között egy Frutuoso nevű korábbi érsek testét - is ellopta azért, hogy csökkentse a város vallási jelentőségét. Ezek az ereklyék csak a XX. században kerültek vissza Bragába.

Furcsa János érsek Gualdim Pais templomos nagymesternek és a templomos rendnek adományozott egy házat a Szent Márk remeteségben (amely közel van a mai Szent Márk Kórházhoz), valamint valamennyi bért is adott nekik, hogy fenntartsák a rendet ezen a helyen. Hasonlóképpen, Gualdim Pais miután visszatért Portugáliába, különböző ereklyéket hozott Bragába, melyek közt volt egy olyan ereklye, amelyet az Apostolok Cselekedeteiben is szereplő János Márknak tulajdonítottak. Ezt az ereklyét ezután a remeteségbe szállították; innen ered a hely elnevezése.

A Portugál Grófság újraalapításakor Bragát hozományként ajánlotta fel VI. Alfonz kasztíliai király, amikor Teréz nevű lányát hozzáadta Henrikhez, az új portugál grófhoz. Henrik és Teréz voltak Braga földesurai 1096 és 1112 között. 1112-ben a várost az érsekeknek adományozták. Később Paio Mendes bragai érsek is közbenjárt a pápánál Portugália függetlenségének elérése céljából. III. Sándor pápa 1179-ben kiadta a Manifestis Probatum című rendelését, mely elismerte Portugáliát, mint önálló Királyságot és I. Alfonzt, mint Portugália királyát.

Ezen okokból kifolyólag a király jelentős előjogokat biztosított Braga számára, melynek részeként a város közvetlen irányítást kapott a katolikus egyház felett, ezzel azt tulajdonképpen az érsek uradalmává téve. Ez a megkülönböztetés nagy függetlenséget biztosított a város számára. Azonban később jogi kérdéseket is felvetettek ezek az előjogok: Egészen az első köztársaságig megoldás nélkül maradt a kérdés, hogy a városra érvényes-e a király jogi fennhatósága. Például I. Fülöp közjegyzőkre vonatkozó rendelete nem vonatkozott Braga közjegyzőire, akik közvetlenül az érsek irányítása alatt voltak.

Pedro Aurives és felesége, Elvira Mides is fontos szerepet játszott a város ezen kori fejlődésében azzal, hogy építtettek egy a szegények számára fenntartott kórházat, és 1145. június 19-én sok adománnyal segítették a kórház fenntartását. Az intézmény igazgatását a templomosoknak adták át. Aurives és Mides később egy templomot is építtett a kórház mellé; itt temethették el a házaspárt és a templom szerzeteseit is. Sok ékszerészeti darab, ami ebben a korban Bragában készült szintén Aurives műve volt.

Az egykori bragai vár öregtornya

I. Dénes uralkodása (1279-1325) alatt a városfal további fejlesztéseken esett át. Megkezdődött az öregtorony építése, később új, négyszögletes alaprajzú tornyokat is emeltek a már meglévő falhoz, valamint befejeződött az öregtorony körüli vár építése is.

Már I. János uralkodása alatt, 1387-ben, a városban ülésezett a nemzetgyűlés, ahol az egész királyságra vonatkozó általános adókat vezettek be a Kasztília ellen vívott háború költségeinek fedezésére, valamint megtárgyalták az adófizetés módját is. I. János volt az utolsó király, aki felújította a falat, habár különböző módosítások voltak az idők folyamán, mint például, hogy újabb és újabb kapukat nyitottak a falon a város felé, amelynek eredményéül volt olyan idő is, hogy 7 kapu szolgálta a városba történő bejutást. Ezek a kapuk később egészen a falak lebontásáig megmaradtak. I. János 1400-ban elfogadott rendelete megpróbálta a zsidókat zsidónegyedekbe költöztetni. A király elrendelte Braga első zsidónegyedének létrehozását is, közel az érsekséghez, a ma a Rua D. Gonçalo Pereira nevet viselő utcában, amelyben különböző zsidó családok éltek. Ez az utca a város központi, gazdaságilag aktív részén helyezkedett el. Egyes források szerint kapuk nyíltak az utca mindkét végében, amelyek esténként zárva voltak, azonban más források szerint nem feltétlenül volt a negyed elzárva. A fennmaradt források alapján arra lehet következtetni, hogy az itt működő első zsinagóga egy egyszerű épület volt és nem volt díszes. I. János 1400-ban ismét északon járt az Oliveirai Miasszonyunk Templom felszentelésén Guimarãesben, ahogyan az ugyanitt 1401 januárjában tartott nemzetgyűlésen is. Amikor János kísérete még Bragában tartózkodott, a király fia, a még csak 10 éves trónörökös, Alfonz megbetegedett. 1400. december 22-én Alfonz Bragában hunyt el, és itt temették el egy mauzóleumba az érsekségben.

A növekvő antiszemitizmus miatt, ami az egész országban éreztette magát, a zsidó közösség később, egy 1466-ban kötött szerződés értelmében a ma Rua das Travessas néven ismert utcába költözött, amely az Új zsidónegyedként vált ismertté. Ez a városközponttól távolabb helyezkedett el. Itt kapuk választották el a zsidónegyedet a város többi részétől. A zsinagóga a Casa Grande de Santo António das Travessas épületbe költözött 1502-ben.

Újkor

A régi érseki palota azon része, melyet Diogo de Sousa érseksége alatt kezdtek építeni

A 16. században Braga keveset profitált a felfedezésekből, ellentétben más városokkal, mint például Lisszabon, Évora és Coimbra. Azonban mégis sokat fejlődött a város. A XVI. és a XVIII. század között az érsekek közbenjárásával a középkorban tervezett épületeket használaton kívül helyezték, és a kor egyházi építészetére jellemző épületek kerültek a helyükre. Braga fejlődése Diogo de Sousa érsek alatt indult el, aki támogatta többek között az utak kiszélesítését, közterek építését, valamint kórházak és új templomok építését. A katedrálishoz a felújítás során egy új, manuelista stílusú kápolnát is építtetett. Továbbá az ő kormányzása alatt kezdődött meg a korábbi érseki palota építése a Largo do Paço tér körül, Gonçalo Pereira és Fernando de Guerra középkori palotáját kibővítve, amely közvetlenül a római kori városfalon kívül állt. (A régi palota még mindig látható a Santa Bárbara kert felől) Diogo de Sousa alatt vált a középkori kisváros igazi reneszánsz várossá, az ekkor emelt épületek nagy része ma is áll. A de Sousa által tervezett terek is megvannak még, amelyekhez az általa a Vatikánban látott terek nyújtottak inspirációt. A fejlesztéseinek köszönhetően a fallal körülvett területen kívül is fejlődés ment végbe. A São João do Souto templomhoz közel João de Coimbra megvásárolt egy egyházi rezidenciát, amelyet 1525-ös rendelése szerint bizkaiai építőmesterek segítségével átalakított, és egy kápolnát is építtetett saját használatra. Ez a két épület úgy lett ismert, mint "a Coimbrák háza és kápolnája". Az említett építőmesterek a város egy utcájában laktak, amelyet ezen okból Rua dos Biscaínhosnak neveztek át.

1544 és 1549 között került megalapításra torquemadai András kezdeményezésére. Braga első zárdája, a Remédiosi Miasszonyunk Zárda, amely az ókori "Gyógyír mezőn" (Campo dos Remédios), a mai Carlos Amarante téren helyezkedik el.

1566. április 10-én Bragában összeültek a portugál katolikus egyház különböző tagjai, köztük Coimbra, Miranda, valamint Porto püspöke, és Viseu püspökének prokurátora, mártiresi Bertalan bragai érsek elnöklése alatt; ez volt az utolsó egyházi összejövetel Bragában, amelyet zsinatként tartanak számon. Ezen zsinat célja a Tridenti zsinat reformjainak Portugáliába történő bevezetése volt. A püspökök által képviselt egyházi egységekben jelen levő ellenállás ellenére is sikerült az érseknek a tridenti zsinat által meghatározottaknak megfelelően megreformálni az intézményeket, több dekrétumot is publikálva a témáról. 1571-ben mártiresi Bertalan megalapította az Ibériai-félsziget első katolikus szemináriumát is, amelynek az építését a Campo da Vinha föld déli oldalán kezdték meg, az érsek irányításával. A város 1594-ben készült térképen már megtalálható az akkor már Szent Péter Szemináriumnak nevezett szeminárium épülete. Az intézmény alapítását, ahogyan mártiresi Bertalan más intézkedéseit az egész Európában növekvő vallási ellentét motiválta, melyek a reformáció terjedésével kapcsolatban léptek fel.

Az 1677 és 1690 közt a tisztséget betöltő Luís de Sousa a város fejlődésének egy másik fontos alakja volt. Egyéb intézkedései mellett elrendelte a Szent Viktor Plébánia templomának újjáépítését, a Campo de Santa Ana tér kiszélesítését, a Szent Vince templom újjáépítését, a Szent Sebestyén kápolna újjáépítését, valamint annak a Gyülekezeti Templomnak az építését, melyből később az épület monumentálissá tételével létrejött a Gyülekezeti Bazilika jelenlegi formája.

A Carlos Amarante által tervezett Szent Márk templom, amely egy kórházzal van egybeépítve

A város másik virágkora a 18. században volt, a város és környéke barokk templomokkal és világi épületekkel gazdagodott, Braga a portugál barokk építészet egyik fő helyszínévé vált. Ennek fontos szereplője volt André Soares építész. A könyvtár, a Bom Jesus do Monte templom és annak felvezető lépcsősora, mind ebben a korszakban épültek. A század végén különböző neoklasszicista épületek is épültek Carlos Amarante építész tervei alapján. Ezen kívül különböző érsekek, legfőbbképpen Rodrigo de Moura Teles közreműködésével ismét átépítették az egyházi épületeket a barokk, illetve a neoklasszicista stílus jegyében.

1715-ben Rodrigo de Moura Teles érsek kibővítette az úgynevezett Teraszokat, amely hely a Rua do Souto utca kiindulópontja lett. Ezek egy a várral szomszédos, árkádokkal fedett területhez kapcsolódtak, amely egy társadalmi és kereskedelmi központ volt, amely összekötötte a várost a körülötte levő földekkel (Ez a terület volt a mostani Arcada közvetlen elődje). Emellett működött a Vámház, melynek építését Agostinho de Jesus érseksége (1588-1609) alatt rendelték el a kereskedők ellenőrzésére, illetve a használt súlyok és mértékek felügyeletére. A Teraszok, a Rua do Souto utca, és a Rua Nova de Sousa utca (mai Rua D. Diogo de Sousa utca) az elhelyezkedésük miatt a kereskedők kedvelt lakhelyévé váltak, illetve ennek következtében itt állandósultak a városban a kereskedelmi egységek - ezt a város gazdasági tevékenységekről szóló jegyzéke is megerősíti.

A Rolão-ház homlokzata

Braga nemesi családjai erre a változásra reagálva elköltöztek az addigi lakóhelyeikről és a várost övező területeken telepedtek le. Ennek során a nemesek nagyobb rezidenciákat építettek a környező földeken, mint az 1699-ben épült Bizkaiaiak Palotája, amely a bertiandosi grófok lakhelyéül szolgált három évszázadon keresztül, a XVII. század utolsó negyedében épült Ínfia-ház, az 1754-től 1755-ig André Soares tervei alapján épült Raio-palota, a szintén Soares tervei alapján 1758 és 1761 közt épült Rolão-ház, a XVIII. század kezdetén épült Vilhena Coutinho-villa, az 1703-ban Francisco de Meira Carrilho kanonok által építtetett Falcões-palota, illetve a XVII. század első felében épült Casa do Tanque, a jelenlegi érseki palota.

1758-ban, mint sok más helyszínen, Bragában is népszámlálást tartottak.

A 19. század az egész országhoz hasonlóan a város számára is nehéz időszak volt, a Félszigeti háborúban elfoglalták Napóleon csapatai. A század második felében megérződött a Brazíliában élt portugál bevándorlók ízlése az épületeken és a városfejlesztésben.

Földrajz

Braga Amares, Vila Verde, Barcelos, Vila Nova de Famalicão, Guimarães, és Póvoa de Lanhoso településekkel határos.

Éghajlat

A város éghajlata meleg nyarú mediterrán éghajlat: a nyár meleg, a tél hideg, a négy évszak jól elkülönül. A közelben fekvő Portóhoz képest azonban jelentős különbség, hogy az óceán mérséklő hatása kevésbé érvényesül, így könnyebben alakul ki kánikula. A nedves légtömegek áramlása egész évben jellemző és a csapadék is bőséges, főleg ősszel, télen és tavasszal. A legmagasabb mért hőmérséklet 1941-2006 között 42,2 °C, a legalacsonyabb - 6,3 °C volt.

Braga (átlagː 1981–2010; extrémː1941-2006) éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	24,0	23,5	29,5	31,0	35,5	38,5	38,5	42,2	38,5	33,3	28,5	24,1	42,2
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	13,7	14,8	17,6	18,3	21,1	25,4	27,8	28,0	25,5	20,9	16,8	14,4	20,4
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	4,3	4,9	7,0	7,9	10,4	13,5	14,9	14,7	13,2	10,8	7,7	6,0	9,6
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−6,3	−4,5	−5,0	−1,2	−0,5	3,3	7,5	6,7	3,8	2,5	−1,7	−2,5	−6,3
Átl. csapadékmennyiség (mm)	176	115	122	131	113	49	22	34	82	192	194	220	1449
Forrás: Instituto de Meteorologia, IP Portugal

Oktatás

Sport

Első ligás férfi futballcsapata:

• SC Braga (a stadionjukban kb. 30 ezer fő ember fér el)

Első ligás női futballcsapata:

• SC Braga

Portugál bajnok: 2019

Első osztályú férfi kézilabdacsapat:

• ABC Braga eredményei:

Portugál bajnok: 1987, 1988, 1991, 1992, 1993, 1995, 1996, 1997, 1999, 2001, 2006, 2007.

Portugál kupagyőztes:1990, 1991, 1992, 1993, 1995, 1996, 1997, 2000, 2008.

Portugál szuperkupa-győztes: 1991, 1992, 1993, 1996, 1999.

Nemzetközi szereplés: Az egyetlen portugál férfi kézilabdacsapat, amely a bajnokok ligájában a legjobb 4 közé tudott kerülni. 1993-94-ben a spanyol TEKA Santanderrel játszotta a Bajnokok Ligája döntőt, és összesítésben csupán 2 góllal bizonyult gyengébbnek a spanyol csapatnál.

CB Santander- ABC Braga 22:22 / 23:21

EHF Challenge Cup döntős:

Wacker Thun- ABC Braga 29-24 / 26-29

Legfontosabb épületek, turisztikai látványosságok

Bragai Sé katedrális

Számos temploma közül a legimpozánsabb a Sé (katedrális), amely több stílust ötvöz magában. Legemlítésreméltóbb ezek közül a mánuel stílus.

A várostól mintegy 3 kilométerre van a Bom Jesus búcsújáró templom, amit csodálatos park övez.

Nagyszerű látványt nyújt még a várostól pár km-re északra, a 20. században épült Castelo da D. Chica nevű kastély.

Érdemes felkeresni több kisebb templomot, pl. a 16. századi Capela dos Coimbra-t és a 17. századi barokk Santa Cruz-t.

A városban levő kúriák legtöbbje is a barokk korból származik, mint pl. a Palacio do Raio és a Camara Municipal (a városháza).

Közlekedés

Testvérvárosok

• Clermont-Ferrand, Franciaország
• Astorga, Spanyolország
• Bissorã, Bissau-Guinea
• Puteaux, Franciaország
• Santo André, Brazília
• São Nicolau, Zöld-foki Köztársaság
• Kolozsvár, Románia

Galéria

• 
  Képmúzeum
  (Museu da Imagem)
• 
  Bragai katedrális
• 
  Nossa Senhora do Sameiro bazilika
• 
  Kolostor a város mellett, Mire de Tibães-ban
• 
  A Bom Jesus do Monte lépcsői
• 
  Bom Jesus do Monte
• 
  Bom Jesus do Monte udvara
• 
  A Bom Jesus do Monte kertje
• 
  A Bom Jesus do Monte tava és kertjei
• 
  Városi stadion
• 
  Castillo de D. Chica
• 
  Híd a Cávado folyón , Braga és Amares községek között
• 
  Palacio Raio
• 
  Városháza

Nagyítás

Városkép

További információk

• Hivatalos weboldal (angolul)