Deniece Williams
| Deniece Williams | |
 | |
| 1982. | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | June Deniece Chandler |
| Becenév | Niecy Williams |
| Született | 1950. június 3. (76 éves)[1][2][3] Gary |
| Származás | afroamerikai |
| Házastársa | Brad Westering Christipher Joy Ken Williams |
| Gyermekei | Forrest West Kendrick Jr. Kevin Logan |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok |
|
| Hangszer | énekhang |
| Hang | szoprán |
| Tevékenység | énekesnő, dalszerző |
| Kiadók |
|
| Deniece Williams weboldala | |
Deniece Williams (Gary, 1950. június 3.[1][2][3] –) amerikai R&B- és gospelénekesnő. Az 1970-es és 1980-as években a brit és amerikai popslágerlisták élén szerepelt, és számos műfajban, például R&B, diszkó is vezette a slágerlistákat. Egy sor gospelalbumot vett fel, amelyekért négy Grammy-díjat kapott. A BBC „az egyik legnagyobb soulhangnak” nevezte.
Pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Apja biztonsági őr, anyja ápolónő volt, Deniece pedig gospelt kezdett énekni a templomi kórusban. Iskola után egy kórházban volt gyakornok volt. 1968-ban és 1969-ben kisebb lemezkiadóknál vett fel kislemezeket, amelyek kevés sikert hoztak. Egy unokatestvére kapcsolatain keresztül az 1970-es évek elején meghallgatásra jelentkezett Stevie Wondernél, és felvették a Wonderlove együttes vokálriójába. Williams ezt követően Wonder volt felesége, Syreeta a második albumán szerepelt (1974). Minnie Riperton második szólóalbumán, a ]]Perfect Angel]]en is vokálozott. A következő hónapokban Williamst sokan szerződtették háttérénekesnek: Kenny Rankin, Esther Phillips, Iron Butterfly, Linda Lewis és Roberta Flack. Ezen tapasztalatok felbátorították és úgy döntött, hogy folytatja szólókarrierjét, amelyet az 1960-as évek vége óta elhanyagolt.
Zenészbarátai támogatásával albuma, a This Is Niecy – a Niecy a beceneve – a Columbia Records gondozásávan jelent meg. Az első kislemez, az „It's Important to Me” 1976-ban szerény sikert aratott, csak amerikai klubokban és diszkókban játszották. Az áttörést a „Free” kislemez megjelenése hozta meg számára. A dal az amerikai Black Singles listáján a 2. helyet érte el, a brit poplistán pedig első lett. Másik kislemeze, a „That's What Friends Are For” bekerült a top 10-be. Közben hű maradt a gospelhez is, későbbi albumain mindig szerepelt egy-egy e műfajú dal is.
Közös albumot vett fel Johnny Mathisszal. A „That's What Friends Are For” című slágeréről elnevezett album mind az Egyesült Királyságban, mind az Egyesült Államokban bekerült a Top 20-ba. A „Too Much, Too Little, Too Late” című duett listavezető slágere volt az Egyesült Államokban, és a harmadik az Egyesült Királyságban.
1979-ben első diszkóslágere, a „I've Got the Next Dance” volt. Az ARC kiadónál további két albumot adott ki. Egy másik kiemelkedő albuma az 1982-es „Niecy” volt, amely visszajuttatta az amerikai Top 20-ba. Ezután a „Without Us” című főcímdalt énekelte duettben Johnny Mathisszal a „Family Ties” című televíziós sorozatban. 1984-ben közreműködött a „Let's Hear It for the Boy” című dallal a „Footloose” című nagysikerű filmben.
A következő években Williams visszatért gospelzenei gyökereihez. A Sparrow Recordsos lemeze áttörést jelentett számára a gospel műfajban, bekerült a gospel/kortárs keresztény slágerlisták top 10-ébe. A következő évben két Grammy-díjat kapott a Sandi Pattival közös duettjéért. A következő évben az „I Believe In You” című dala a harmadik Grammy-díjat hozta meg neki.
Az 1990-es években időnként vendégénekesként szerepelt más előadók albumain. Saját új albumát 1996-ban „Love Solves It All” címmel adta ki. Ugyanebben az évben indított egy gospel zenéről szóló rádióműsort a BBC-nek. 1998-ban újabb csúcspontot ért el gospel karrierjében a „This Is My Song” című albummal megkapta negyedik Grammy-díját.
Egy újabb hosszabb szünet után 2007-ben visszatért az R&B listákra a „Love, Niecy Style” című albummal. 2011-ben Williams szerepelt az „Unsung” című dokumentumfilm-sorozatban az afroamerikai TV One kábeltelevízióban. A sorozatban interjúk készültek többek között Stevie Wonderrel, Johnny Mathisszal, Tatyana Alival, Thom Bellel és Maurice White-tal.
Diszkográfia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- This is Niecy (1976)
- Song Bird (1977)
- When Love Comes Calling (1979)
- My Melody (1981)
- It's Your Conscience (1981)
- Niecy (1982)
- I'm So Proud (1983)
- Let's Hear It for the Boy (1984)
- So Glad I Know (1986)
- Hot on the Trail (1986)
- Water Under the Bridge (1987)
- As Good As It Gets (1988)
- Special Love (1989)
- Lullabies to Dreamland (1991)
- Love Solves It All (1996)
- This is My Song (1998)
- Love, Niecy Style (2007)
Díjai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1987: Best Female Soul Gospel Performance: „I Surrender All”
- 1987: Best Duo or Group Gospel Performance: „They Say” (with Sandi Patti)
- 1988: Best Female Gospel Performance: „I Believe in You”
- 1999: Best Pop/Contemporary Gospel Album: „This Is My Song”
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Internet Movie Database". Internet Movie Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2015. október 16.
- 1 2 "AllMusic". AllMusic. Hozzáférés: 2026. március 28.
- 1 2 "The Movie Database". Hozzáférés: 2026. március 28.