Kelle Artúr

Kelle Artúr
Született	1882. július 18. Perjámos
Elhunyt	1945. január 8. (62 évesen) Sopron
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	erdőmérnök
Tisztsége	egyetemi tanár (1934–1945)
Iskolái	Selmeci Akadémia (–1908)
Sablon Wikidata Segítség

Kelle Artúr (Perjámos, 1882. július 18. – Sopron, 1945. január 8.) erdőmérnök, egyetemi tanár.

Életpályája

Szegeden érettségizett. 1908-ban diplomázott a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatójaként. 1908–1912 között a liptóújvári erdőőri szakiskola erdőgyakornoka volt. 1912-től a Bányászati és Erdészeti Főiskola Erdőművelés Tanszék tanársegéde, 1915-től erdőmérnöke és adjunktusa. 1919-ben a Sopronba áttelepült főiskola főerdőmérnöke, 1921-ben erdőtanácsosa lett. 1922–1945 között az erdővédelemtani tanszék vezetője volt. 1923-ban az önállósuló Erdővédelmi Tanszék első főiskolai, majd 1934–1945 között egyetemi tanára. 1939–1940 között a kar dékánja volt.

Megszervezte a tanszék madár- és rovartani, erdővédelemtani gyűjteményét és laboratóriumát. Fontos felfedezése a szilfavész, a szilfák tömeges kipusztulása okainak felderítése.

Sírja Sopronban, az Ágfalvai Köztemetőben található.

Művei

• A szilfabetegség elsődleges okai (Sopron, 1940)

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet
• https://mek.oszk.hu/01800/01841/01841.pdf
• Erdészeti rovartan Archiválva 2021. július 9-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

• Fehér Dániel: Kelle Artúr (Erdészeti Kísérletek, 1945-46. 1-4. sz.).
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Révai új lexikona XI. (Kad–Kla). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-294-9  
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8