Szent István-barlang

	Szent István-barlang
	A Szent István-barlang bejárata 2007-ben
Hossz	1470 m
Mélység	24 m
Magasság	77 m
Függőleges kiterjedés	101 m
Tengerszint feletti magasság	331 m
Ország	Magyarország
Település	Miskolc
Földrajzi táj	Bükk-vidék
Típus	időszakosan aktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám	5372-1
	Elhelyezkedése
	Szent István-barlang Pozíció Lillafüred környéke térképén
	é. sz. 48° 05′ 59″, k. h. 20° 37′ 17″48.099667°N 20.621400°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 59″, k. h. 20° 37′ 17″48.099667°N 20.621400°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szent István-barlang témájú médiaállományokat.

A Szent István-barlang, vagy röviden István-barlang Magyarország idegenforgalmi célokra kiépített egyik barlangja. A Bükki Nemzeti Parkban lévő Lillafüreden található. Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. 1991-ben gyógybarlanggá lett nyilvánítva.

Leírása

A Bükki Nemzeti Parkban, a Szinva völgyében, az Eger felé vezető műút mellett, 331 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A barlang felső triász, anisusi mészkőben alakult ki. A legmélyebb része a Pokol. A megnyitott szakaszon érdekes képződmény a Mamutfogsor, cseppkövesebb barlangszakasz a Meseország, az Oszlopok csarnoka és a Színházterem. A barlang belső részei vízelvezető járatokkal is kapcsolatban vannak, mert 1958-ban és 1974-ben feltört benne a víz, és a barlangot elöntve, a bejáraton kizúdult az útra. A Létrás-tető–István-lápa alatt húzódó, nagy barlangrendszer utolsó tagja. Az időszakosan aktív forrásbarlang cseppkődíszes főágához kisebb oldaljáratok, emeleti szakaszok csatlakoznak. A mélypontján a további szakaszok feltárását állandó vízfolyás akadályozza.

A világítás hatására a barlang sajnos mohásodni kezdett, ezt korszerűbb világítás bevezetésével igyekeznek megállítani.

Mivel az István-barlang hűvös levegője nagyon tiszta, teljesen pollenmentes, és közel 100%-os páratartalmú, egy részéből 1988-ban gyógybarlangot alakítottak ki a légúti megbetegedésben szenvedőknek, a Fekete-teremben. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogathatók az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai.

I. István magyar király nevéről lett elnevezve a barlang. 1932-ben volt először Szent István-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a Szent István-barlang az irodalmában István-barlang (Balázs 1961), István Cave (Kordos 1977), István cseppkőbarlang (Lénárt 1979), István-karsztbarlang, Istvánoldali 1. barlang, Kutya-barlang (Bertalan 1976), Kutyalyuk 1., Szent István barlang (Polgárdy 1941), Szt. István-barlang (Hevesi 2002), Szt. István barlang (Kessler 1942) és Vödörlapító-barlang neveken is.

Kutatástörténet

A barlangot 1913-ban fedezték fel, a hagyomány szerint úgy, hogy egy kutya beleesett az egyetlen természetes bejáratán át, ami egy 15 méter mély üreg volt, és a vonyítása nyomán találtak rá a barlangra. Első bejárója Kadić Ottokár volt, aki 1913-ban tekintette meg a barlangot. A barlang kiépítését 1927-ben kezdték meg Révay Ferenc irányításával. Kialakítottak egy turisták számára is járható bejáratot és bevezették a világítást. 1931-ben a barlang megnyílt a látogatók számára. Az 1932-ben napvilágot látott, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvben meg van ismételve a könyv 1931. évi kiadásának Szent István-barlangot tárgyaló része.

Az 1932-ben kiadott, Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben, a Bükk hegység barlangjairól szóló részben szó van arról, hogy Lillafüreden, a Lilla-szálló és a Palotaszálló között található kálváriakápolna alatt, közvetlenül az autóút mellett helyezkedik el a Szent István-barlang bejárata. A kb. 300 m hosszú barlang a Bükk hegység leghosszabb kiépített barlangja. 3 hatalmas csarnok, 1 nagy hasadék, 3 terem, 2 kürtő, 1 zsomboly, valamint az ezeket összekapcsoló 3 természetes folyosó és 3 mesterséges altáró alkotja. A barlang üregeit sok cseppkő díszíti. A cseppkövek kiváló szépségűek és teljesen érintetlenek. Az egyes sztalaktitok, sztalagmitok, cseppkőoszlopok és cseppkőbekérgezések olyan szépek, olyan pompás színűek, hogy a látogatót bámulatba ejtik.

A barlang járatai rendbe vannak téve, lépcsők és korlátok sok helyen vannak benne. Be van vezetve a villanyvilágítás a barlangba, ezért a Szent István-barlang Magyarország idegenforgalmi szempontból legjobban kiépített, látványos cseppkőbarlangja. Az 52 m hosszú altárón keresztül az Endre király csarnoka nevű részbe lehet jutni. Innen a Lépcsős-folyosó után a Béla király-hasadék következik. Itt van egy szép képződmény, az Orgona. A Szent Imre-kápolnában van a Kárpit és az Oltár. A Gizella királynő-csarnok a barlang legnagyobb ürege, ahol megfigyelhető az Óriás-vízesés és a Kövesült vízfolyás. A Bástyáról az Oszlopos terembe lehet menni, amely a barlang cseppkövekben leggazdagabb része. Vazul herceg terme a Szalonnás kamrával. Hősök terme a hősök szobrával. A következő részeket a közönség jelenleg még nem látogathatja: Alagút, Levente herceg-terem, Dugóhúzó, Szent László-csarnok, Ablakos fülke, Cseppkőfolyosó, Vízakna a Tengerszemmel, amely 15 m mély. Az ismertetés 5 publikáció alapján lett írva.

Az 1938. évi Természettudományi Közlönyben szó van arról, hogy Európa leghosszabb négy barlangjától sokkal rövidebb pl. a Szent István-barlang (Lillafüred). Az 1941-ben publikált Magyar turista lexikonban külön szócikke van a barlangnak. A kiadványban az van írva, hogy a Bükk hegységben helyezkedik el a szép Szent István barlang, amely egy cseppkőbarlang. Lillafüreden található a 300 m hosszú barlang. A barlangot először 1913-ban kutatták. 1931-ben rendbehozták és a közönségnek megtekinthetővé tették. Az 1941. évi Barlangvilágban kiadott, Kadić Ottokár által írt összefoglaló szerint a Baradla-barlang idegenforgalmi kiépítése sokat haladt és ugyanez mondható el a két lillafüredi barlangról is.

Az 1942. március 6-i Országjárásban meg lett említve, hogy Lillafüreden található, cseppköves és a Bükk hegység egyik nagy hírű nevezetes barlangja. A Baradla-barlang, az Anna-barlang és a Szent István-barlang a cseppköves barlangtípus legérdekesebb fajtái. Ebben a három barlangban az érintetlen, gondosan őrzött cseppkövek szivárvány színeiben pompázó sorozatai lógnak a magas barlangtermek sötétségbe vesző boltozatairól és a mindig nedves falakról. A három barlangban villanyvilágítás van, amelynek a segítségével színes lámpák és nagy erejű fényszórók alkalmazásával nemcsak nagyszerű színhatásokat és fényhatásokat lehet elérni, hanem láthatóvá válik a titokzatos magasságokba vesző barlangtermek boltozata is.

Az 1942. április 30-i Magyar Turista Élet című folyóiratban olvasható, hogy a BETE Barlangkutató Szakosztályának páratlanul lelkes és fáradhatatlan turista-barlangkutató gárdájával szoros összefüggésben van a Szent István-barlang feltárása. Az 1942. évi Barlangvilág 1–2. füzetében lévő, Mottl Mária által írt közleményben szó van arról, hogy a Magyar Barlangkutató Társulat 1942. március 19-i szakülésén Wagner János előadást tartott a magyarországi barlangok puhatestű faunájáról. Wagner János az előadáson tömören ismertette pl. a Szent István-barlang puhatestű faunájának feldolgozását. Az 1942. évi Barlangvilág 3–4. füzetében meg van ismételve az 1942. évi Barlangvilág 1–2. füzetében található, Mottl Mária által írt közlemény.

Az 1961. évi Karszt- és Barlangkutató 1. félévi számában megjelent, Balázs Dénes által írt áttekintésben az olvasható, hogy a Borsod Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala által kezelt, lillafüredi István-barlang és Anna-barlang látogatási statisztikája csak 1954 óta áll rendelkezésünkre. A két szerencsés fekvésű barlang látogatószáma megduplázódott az elmúlt években. A két barlangot 1954-ben 54 188 fő, 1955-ben 57 203 fő, 1956-ban 51 885 fő, 1957-ben 51 223 fő, 1958-ban 61 712 fő, 1959-ben 80 251 fő, 1960-ban pedig 98 821 fő nézte meg. A Szent István-barlangot 1960-ban 51 226 fő látogatta meg.

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci István-barlang. Az 1976-ban megjelent, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában szerepel a Bükk hegységben, Lillafüreden lévő barlang Szent István-barlang néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 63 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal. Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a miskolci Lillafüreden lévő István-barlang további nevei Kutya-barlang és Szent István barlang. Műút közvetlen közelében, 318,2 m tszf. magasságban mesterséges táróval nyílik. A vízszintes, cseppköves barlang 55 m mély és kb. 350 m hosszú. Idegenforgalomra be van rendezve. Többfajta tudományos kutatás történt benne. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, Bajomi Dániel által írt tanulmány szerint az István-barlangban 12 ugróvillás rovarfaj él, pl. az Arrhopalites bifidus. Előfordul a barlangban Duvalites gebhardti (vakfutrinka). A tanulmányban van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, biológiailag kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag részlegesen feldolgozott István-barlang földrajzi elhelyezkedése. 23 állatfaj lett meghatározva a barlangból. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen István a barlang neve.

Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Miskolc-Lillafüreden található barlang István-barlang néven. Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Bükk hegységben fekvő, 350 m hosszú, 55 m mély István Cave 1975. december 31-én Magyarország 35. leghosszabb és 38. legmélyebb barlangja. A 34. leghosszabb barlang (Kő-lyuk), a 36. leghosszabb barlang (Legény-barlang) és a 37. leghosszabb barlang (Sátorkőpusztai-barlang) szintén 350 m hosszú. A 39. legmélyebb barlang (Kis-nyelő) szintén 55 m mély.

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, kb. 55 m mély és kb. 350 m hosszú István-barlang az ország 43. legmélyebb és 37. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 40. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben kb. 350 m hosszú István-barlang. A 39. leghosszabb barlang (Kő-lyuk), a 41. leghosszabb barlang (Legény-barlang) és a 42. leghosszabb barlang (Sátorkőpusztai-barlang) szintén kb. 350 m hosszú. Az összeállítás szerint, 1977. december 31-én Magyarország 45. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben kb. 55 m mély István-barlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál.

Az 1979-ben napvilágot látott, Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy a Bükk hegység sok barlangja közül az István-barlang, a Miskolctapolcai-tavasbarlang és az Anna-barlang áll az érdeklődők rendelkezésére. Az István-barlang (István cseppkőbarlang a tábla felirata szerint) mesterséges bejárata a Lillafüred–Eger műút mellett, a Szent István-hegy oldalában, a lillafüredi Palota-szállótól DNy-ra 500 m-re található. A barlang eredeti forrásszája a bejárat felett elhelyezkedő Kutya-lyuk, amelyen át fel lett fedezve a barlang. 1913-ban Kadić Ottokár mérte fel a barlangot (mely az első teremig volt akkor ismert), majd ismertette azt 1914-ben.

A lillafüredi idegenforgalom fejlesztésének idején sikerült új barlangrészek felfedezése után kiépíttetni a barlangot. Az 1931-ben történt megnyitáshoz a műút szintjéről 55 m hosszú mesterséges tárót hajtottak a barlanghoz, majd bevezették a barlangba a villanyvilágítást. Elromlottak a villanyvilágítás berendezései a világháborúban. 1953-ban kitakarították a barlangot a Magyar Hidrológiai Társaság zsombolykutatói, ellátták ideiglenes villanyvilágítással és idegenvezetést végeztek benne társadalmi munkában. 1955-ben készült el a teljes felújítás és azóta egyre korszerűbb, szakaszos működésű, nagy fényerejű reflektorok fényében lehet a barlang szépségeiben gyönyörködni. Triász mészkőben keletkezett a barlang. Az alulról feltörő karsztvizek (Pokol, Vasas-akna) hozták létre üregét. A törmelékre és az üregek falára lerakódott dús cseppkőképződményeket (függőcseppköveket, állócseppköveket, cseppkőzászlókat, cseppkőoszlopokat, cseppkőlefolyásokat) a felülről szivárgó vízből kiváló kalciumkarbonát alakította ki.

A bejárati táróban a kiépítéskor feltárt üregeket, majd a természetes bejáratot, a Kutya-lyukat lehet megfigyelni. Ezután következik az első nagy terem. Jobbra agyagos lejtő van néhány kis cseppkővel, és dús páfrány-moha-algavegetációval (lámpaflóra) a reflektorokkal legjobban megvilágított helyen. Ennek oka az elegendő víz, az egyenletes hőmérséklet, a megfelelő táptalaj és a napi néhány órás, nagyon intenzív megvilágítás. Egy betonlap van a törmeléklejtő előtt, a betonlap alatt pedig a Vasas-akna, amely a barlang alsóbb, csak barlangkutatóknak járható részébe vezet. Attól kissé balra, a víz eróziós munkáját szemléltető képződmény, a Mammutfogsor látható.

Balra az 1927. évi felfedezések után készített, mesterséges táró következik. A táróból jobbra a cseppkövekben nagyon gazdag, 30 m magas Tordai hasadék folyosójába lehet felmenni. Kalciumkarbonáttal cementált porfirit és mészkőtörmelék képezi a terem mennyezetét. Az előző folyosóba visszatérve, balra pillantható meg a hatalmas Kupolacsarnok. Bal oldalon a törmeléken van a Meseország és annak bárki által elnevezhető figurái. A terem közepére érkezve szemben helyezkedik el a Megfagyott vízesés, mely pompájában vetekszik a Baradla hasonlóan nagy termeinek szépségével. Nagy kár, hogy már itt is érezteti hatását a lámpaflóra.

Továbbmenve, a Kilátóból lehet a teremre és annak cseppköveire, szinlőire lenézni. Az út következő állomása az Oszlopok csarnoka, amely cseppkőoszlopai miatt kapta a nevét. Egy kis tó vehető észre balra (nem tud továbbszivárogni a víz az agyagon keresztül), melybe pénzt szoktak dobálni. Itt vigyázni kell, hogy ne lépjen bele a látogató véletlenül a kristálytiszta vízbe. Rögtön a Színház-terembe lehet jutni az oszlopok közül, ahonnan jobbra a barlangkutatóknak járható Vizes-ág, balra pedig a Bányatáró után a Fekete-terem helyezkedik el. Ez utóbbi törmelékes, hatalmas és kevés benne a cseppkő.

Végén kis folyosóból a Pokol nevű nagy méretű, 45 m-nél nagyobb szifonhoz lehet jutni. Csak a felszálló ága ismert ennek. Az átjutást eddig megakadályozta a víz az alján. Mivel az év legnagyobb részében tele van vízzel a Bányatáró, ezért csak a Színház-teremig tart a túra, ahonnan visszatérni az előző úton kell. Tucatnyi, néhány méteres üreg van a barlang feletti hegyoldalban. Az Anna-barlang története, annak idegenforgalmi számára történő kiépítésétől napjainkig a Szent István-barlang történetével majdnem azonos. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható az 1-es számmal jelölt Szent István-barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű István-barlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5372/1. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő István-barlang fokozottan védett barlang. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található István-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve.

Az 1984-ben napvilágot látott, Magyarország barlangjai című könyvben részletes leírás található a barlangról. A könyvben van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, biológiailag kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a biológiailag részlegesen feldolgozott István-barlang földrajzi elhelyezkedése. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang István-barlang néven Kutya-barlang és Szent István barlang névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. A könyv egyik fényképmellékletében van egy fénykép, amelyen a barlang van bemutatva.

Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang István-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 1 foglalkozik a barlanggal. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 28. leghosszabb barlangja az 5372/1 barlangkataszteri számú, 711 m hosszú István-barlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 350 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján nincs Magyarország legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangjai között az István-barlang, mert az új felmérés szerint nem éri el az 50 m-es mélységet. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang kb. 55 m mély.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő, Magyarország barlangjai című összeállításban szó van arról, hogy a Nagy-fennsík É-i részén végighúzódó, középső triász (anisusi) mészkősáv K-i részében valószínűleg előforduló, nagy összefüggő barlangrendszernek napjainkban még csak különálló tagjai ismertek. A barlangrendszer legalsó tagja a Szinva völgyében, az országút mellett nyíló István-barlang. A 700 m hosszú kis barlang legtöbb járata már inaktív. Kedvelt turistacélpont idegenforgalom számára kiépített szakasza. A publikációban lévő 3. ábrán (Bükk hegység térkép) be van mutatva a barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott ennek az utóbbi tanulmánynak az angol nyelvű változata (The caves of Hungary). Ebben a tanulmányban István Cave a barlang neve. Az angol nyelvű tanulmányhoz mellékelve megjelent egy olyan lista, amelyben Magyarország leghosszabb barlangjai vannak felsorolva. A felsorolás szerint a Bükk hegységben fekvő, 711 m hosszú Szent István-barlang (István Cave) 1988-ban Magyarország 28. leghosszabb barlangja. (1977-ben a barlang 350 m hosszú volt.)

1990-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Bükk hegységben található Szent István-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Szent István-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban kiadott, Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben található, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5372-1 barlangkataszteri számú Szent István-barlang Magyarország 34. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 711 m hosszú barlang 1977-ben kb. 350 m és 1987-ben 711 m hosszú volt. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben található Szent István-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai a felügyelőség engedélyével látogathatók. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Szent István-barlang fokozottan védett barlang.

A 2005-ben megjelent, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Szent István-barlang 1991-ben gyógybarlanggá nyilvánított, a tömegturizmus számára megnyitott és fokozottan védett természeti érték. Lillafüreden, a Szinva völgyében, az Eger felé vezető műút mellett, 331 m tszf. magasságban van a bejárata. A Létrás-tető–István-lápa alatt elhelyezkedő nagy rendszer utolsó tagja. 711 m hosszú a triász mészkőben keletkezett, időszakosan aktív forrásbarlang. Kisebb oldaljáratok és emeleti szakaszok kapcsolódnak cseppkődíszes főágához. Állandó vízfolyás gátolja mélypontján további részek feltárását. Első bejárója Kadić Ottokár volt, aki 1913-ban járt benne. Kadić Ottokár a hegyoldalban nyíló, Kutya-lyuknak nevezett aknán át jutott le. 1927-ben Révay Ferenc által irányítva új részeket tártak fel bontással. Megtekintésének megkönnyítése miatt az út szintjéről tárót hajtottak, és kiépítették a járatokat. 1931-től látogatható. 2001-ben készült el új, bejárati épülete. Légúti betegségben szenvedő gyerekek rendszeres gyógykezelése folyik a Fekete-teremben.

Magyarország egyik gyógybarlangja a Szent István-barlang (1991). Kadić Ottokár szócikkében meg van említve, hogy Kadić Ottokár elsőként írta le a Szent István-barlangot, amelynek kiépítésében szakértőként tevékenykedett. Révay Ferenc szócikkében szó van arról, hogy Révay Ferenc a Szent István-barlang feltárója. 1927-ben a barlang addig ismert végpontjáról kiindulva 8 munkásával feltárta a barlang főágát. Elkészítette a barlang térképét, kitűzte a jelenlegi bejárást biztosító táró helyét. Tervei alapján és személyes irányítása mellett épült ki a barlang, amely a nagyközönségnek 1931-ben nyílt meg. Szenthe István szócikkében meg van említve, hogy Szenthe István 2004-ben részt vett a Szent István-barlang kürtőinek felmérésében.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Bükk hegységben elhelyezkedő Szent István-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével tekinthetők meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Szent István-barlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók. A 2012–2014. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy az idegenforgalmi célra hasznosított Szent István-barlangot 2012-ben 24 600 fő, 2013-ban 28 313 fő, 2014-ben 18 453 fő látogatta meg.

2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Szent István-barlang (Bükk hegység) fokozottan védett barlang. A 2021. évi MKBT Tájékoztatóban publikált, Leél-Őssy Szabolcs által írt közleményben szó van arról, hogy Magyarországon cseppkövek szerény mértékben a dunántúli barlangokban is elő-előfordulnak, a Bükk hegységben (pl. a Szent István-barlangban) már sokkal több van belőlük, de cseppkövekben leggazdagabbak a Gömör–Tornai-karszt barlangjai. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Szent István-barlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Látogatási statisztika

A Szent István-barlang látogatóinak száma évenként (a *-gal jelölt években a Szent István-barlang és az Anna-barlang látogatóinak száma összeadva, közösen látható):

év	1954*	1955*	1956*	1957*	1958*	1959*	1960	1961	1962	1963	1964	1965	1966*	1967*	1968*	1969
látogatók száma	54 188	57 203	51 885	51 223	61 712	80 251	51 226	47 062	44 288	49 405	49 374	48 086	85 986	85 823	90 579	67 000
év	1970	1971	1972	1973	1974	1975	1976	1977	1978	1979	1980	1981	1982	1983	1984	1985
látogatók száma	54 500	62 177	49 738	66 840	61 871	75 373	78 627	85 299	85 804	91 985	92 260	85 898	76 686	85 743	89 926	95 877
év	1986	1987	1988	1989	1990	1991	1992	1993	1994	1995	1996	1997	1998	1999	2000	2001
látogatók száma	104 598	122 359	94 881	60 813	60 974	71 789	70 742	nincs adat	66 894	60 342	51 970	64 322	64 062	62 255	zárva	46 894
év	2002	2003	2004	2005	2006	2007	2008	2009	2010	2011	2012	2013	2014	2015	2016	2017
látogatók száma	53 218	47 693	44 955	40 550	39 851	42 610	39 580	25 049	21 000	27 805	24 600	28 313	18 453	37 023	39 468	42 765
év	2018	2019	2020	2021	2022	2023	2024	2025	2026	2027	2028	2029	2030	2031	2032	2033
látogatók száma	55 152

Irodalom

Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old.
Bajomi Dániel: Áttekintés a magyarországi barlangok faunájáról. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 24., 25., 26. old.
Bajomi Dániel: A review of the fauna of Hungarian caves. Karszt és Barlang, 1977. Special Issue. 36., 37. old.
Balázs Dénes: Magyar barlangok idegenforgalma 1950–59. években. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1960. április. 163. old.
Balázs Dénes: Magyar barlangok idegenforgalma az elmúlt 10 évben. Karszt- és Barlangkutató, 1961. 1. félév. 46., 47. old.
Balázs Dénes: A magyar barlangok idegenforgalma az 1969–1970. években. Karszt és Barlang, 1970. 2. félév. 102. old.
Balázs Dénes: A magyar barlangok idegenforgalma 1970–1972. években. Karszt és Barlang, 1972. 1–2. félév. 54. old.
Balázs Dénes: Magyar barlangok idegenforgalma 1972–73. években. Karszt és Barlang, 1973. 1–2. félév. 51. old.
Balázs Dénes: Magyar barlangok idegenforgalma 1973–74. években. Karszt és Barlang, 1975. 1–2. félév. 40. old.
Balázs Dénes: A magyar barlangok idegenforgalma 1974–75. években. Karszt és Barlang, 1976. 1–2. félév. 59. old.
Balázs Dénes: A magyar barlangok idegenforgalma 1975–76. években. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 69. old.
Balázs Dénes: Tourism in Hungarian caves. Karszt és Barlang, 1977. Special Issue. 75. old.
Balázs Dénes: A magyar barlangok idegenforgalma 1976–77. években. Karszt és Barlang, 1978. 1–2. félév. 34. old.
Balázs Dénes: A magyar barlangok idegenforgalma 1978–79-ben. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 41. old.
Balázs Dénes: A magyar barlangok idegenforgalma 1980-ban. Karszt és Barlang, 1980. 2. félév. 114. old.
Balázs Dénes: A magyar barlangok idegenforgalma 1981-ben. Karszt és Barlang, 1981. 1–2. félév. 62. old.
Balázs Dénes: A magyar barlangok idegenforgalma 1982-ben. Karszt és Barlang, 1982. 2. félév. 122. old.
Balázs Dénes: A magyar barlangok idegenforgalma 1984-ben. Karszt és Barlang, 1984. 2. félév. 123. old.
Balázs Dénes: A magyar barlangok idegenforgalma 1985-ben. Karszt és Barlang, 1985. 1–2. félév. 61. old.
Balázs Dénes: A magyar barlangok idegenforgalma 1986-ban. Karszt és Barlang, 1986. 2. félév. 147. old.
Balázs Dénes: A magyar barlangok idegenforgalma 1987-ben. Karszt és Barlang, 1987. 1–2. félév. 49. old.
Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 210. old.
Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 15. old.
Dányi László: Cave dwelling springtails (Collembola) of Hungary: a review. Soil Organisms, 2011. (83. köt.) 420., 421. old.
Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 71–72. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
Dudich Endre: Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke. (Függelék: Kisebb barlangjaink áttekintése.) Budapest, 1932. 173–174. old.
Egri Csaba – Nyerges Attila: 200 méternél hosszabb barlangjaink. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 15. old. ISBN 963-9358-96-7
Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64207. old.
Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20921. old.
Ferenczy Gergely: Barlangvédelmi tevékenység. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 600. old.
Gazdag László: Figyelem! MKBT Műsorfüzet, 1990. szeptember–október. 13. old.
Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6369. old.
Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6375. old.
Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 199. old.
Hazslinszky Tamás: Barlanglátogatási statisztika 1951–1987. Karszt és Barlang, 1987. 1–2. félév. 50. old.
Hazslinszky Tamás: A magyar barlangok idegenforgalma 1988-ban. Karszt és Barlang, 1988. 2. félév. 119. old.
Hazslinszky Tamás: Idegenforgalmi barlangjaink látogatottsága 1991-ben. Karszt és Barlang, 1991. 1–2. félév. 84. old.
Hazslinszky Tamás: A magyar barlangok idegenforgalma 1992-ben. Karszt és Barlang, 1992. 1–2. félév. 82. old.
Hazslinszky Tamás: Idegenforgalmi barlangjaink 1994. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 1994. 1–2. félév. 75. old.
Hazslinszky Tamás: Idegenforgalmi barlangjaink 1995–1996. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 1995–1996. 57. old.
Hazslinszky Tamás: Barlangjaink 1997. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 1997. 1–2. félév. 71. old.
Hazslinszky Tamás: Idegenforgalmi barlangjaink 1998–99. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 1998–1999. 129. old.
Hazslinszky Tamás: Idegenforgalmi barlangjaink 2000–2001. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2000–2001. 91. old.
Hazslinszky Tamás: Idegenforgalmi barlangjaink 2002–2003. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2002–2003. 63. old.
Hazslinszky Tamás: Idegenforgalmi barlangjaink 2004–2005. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2004–2005. 77. old.
Hevesi Attila: Fejlődéstörténet II. Felszínfejlődés. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 101. old.
Hevesi Attila: Felszínalaktani jellemzés, karsztformakincs. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 130. old. és egy fénykép a 128. és a 129. oldalak között
Jaskó Sándor: Európa legnagyobb barlangjai. Természettudományi Közlöny, 1938. január. (70. köt. 1079. füz.) 27. old.
Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1931. 205. old.
Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1932. 205. old.
Kadić Ottokár: Az 1913. évben végzett barlangkutatásaim eredményei. Barlangkutatás, 1914. (2. köt.) 4. füz. 185–191. old.
Kadić Ottokár: Újabb adatok a hámori barlangok ismeretéhez. Barlangkutatás, 1915. (3. köt.) 3–4. füz. 148–153. old.
Kadić Ottokár: A lillafüredi barlangok idegenforgalmi jelentőségéről. Turisták Lapja, 1931. szeptember. (43. évf. 9. sz.) 253., 254–255. old.
Kadić Ottokár: A lillafüredi Szent István-barlang. A Természet, 1931. (27. köt.) 21–22. szám. 269–274. old.
Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1940. évben. Barlangvilág, 1941. (11. köt.) 1–4. füz. 19. old. (Nem név szerint van benne említve.)
(Kessler Hubert): Az Egyetemiek a magyar barlangfeltárások szolgálatában. Magyar Turista Élet, 1942. április 30. (10. évf. 8. sz.) 5. old.
Kordos László: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1975. december 31. és 1977. december 31. között. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 48., 49., 50., 52. old.
Kordos László: The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975). Karszt és Barlang, 1977. Special Issue. 65., 66. old.
Kordos László: Magyarország legmélyebb és leghosszabb barlangjai. MKBT Meghívó, 1978. május. 19., 23. old.
Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 46. old.
Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 19., 62–63., 80., 139–143., 145., 179., 276., 286. oldalak és egy fénykép a 176. és a 177. oldalak között
Leél-Őssy Szabolcs: Amikor a barlangkutatás a laborban folytatódik. MKBT Tájékoztató, 2021. január–április. 9. old.
Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 9., 9–12., 13. oldalak és a térképmelléklet
Loksa Imre: Über die Landarthropoden der István-, Forrás- und Szeleta-Höhle bei Lillafüred. Karszt- és Barlangkutatás, 1961. (3. évf.) 59., 60–66., 75., 80. old.
Mottl Mária: A Magyar Barlangkutató Társulat 1942. évi március hó 19-én... Barlangvilág, 1942. (12. köt.) 1–2. füz. 38. old.
Mottl Mária: A Magyar Barlangkutató Társulat 1942. évi március hó 19-én... Barlangvilág, 1942. (12. köt.) 3–4. füz. 86. old.
Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2338. old.
Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 36., 226., 375., 414., 414–415. old.
Péchy-Horváth Rezső: Sok feltáratlan szépséget rejtegetnek Magyarország barlangjai. Barlangfürdőt terveznek Görömbölytapolcán? Országjárás, 1942. február 27. (3. [8.] évf. 9. [10.] sz.) 6. old.
Péchy-Horváth Rezső: Sok feltáratlan szépséget rejtegetnek Magyarország barlangjai. Barlangfürdőt terveznek Görömbölytapolcán? Országjárás, 1942. március 6. (3. [8.] évf. 11. [12.] sz.) 4. old.
Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 212. old.
Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Budapest, 1941. 185. old.
Szeghalmy Gyula: Felvidék. Budapest, 1940. 97–98. old.
Székely Kinga: A Karszt és Barlangban 1961-től 1985-ig megjelent cikkek bibliográfiája. Karszt és Barlang, 1986. 1. félév. 82. old.
Takácsné Bolner Katalin: Barlangkutató csoportjaink életéből. Karszt és Barlang, 1986. 2. félév. 151. old.
Takácsné Bolner Katalin: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai az 1987. december 31-i állapot szerint. Karszt és Barlang, 1987. 1–2. félév. 52., 56. old.
Takácsné Bolner Katalin – Eszterhás István – Juhász Márton – Kraus Sándor: The caves of Hungary. Karszt és Barlang, 1989. Special Issue. 20., 21., 29. old.
Takácsné Bolner Katalin – Juhász Márton – Kraus Sándor: Magyarország barlangjai. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 54., 55. old.
Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old.
–: A hazai karszthidrológiai és barlangkutató csoportok beszámolója 1955. évben végzett eddigi kutatásaikról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1956. január–február. Függelék, 2. old.
–: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 21. old.
–: Felhívjuk a tagság figyelmét, hogy 1982. július 1-jével új természetvédelmi jogszabályok léptek életbe. MKBT Műsorfüzet, 1982. szeptember–október. 17. old.
–: A magyar barlangok idegenforgalma 1983-ban. Karszt és Barlang, 1983. 1–2. félév. 66. old.
–: A magyar barlangok idegenforgalma 1990-ben. Karszt és Barlang, 1990. 2. félév. 161. old.
–: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2006–2007. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2008. 1–2. félév. 56. old.
–: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2008. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2009. 1–2. félév. 60. old.
–: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2009. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2010. 1–2. félév. 98. old.
–: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2010–11. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2011. 1–2. félév. 76. old.
–: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2012–14. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2012–2014. 126. old.
–: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2015–16. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2015–2016. 67. old.
–: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2017–18. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2017–2018. 76. old.

További irodalom

Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 214., 414., 414–415. old. ISBN 9639353396
Sebős Károly: A lillafüredi Szent István-cseppkőbarlang. Turistaság és Alpinizmus, 1931. szeptember. (21. évf. 9. sz.) 230–232. old.
Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 190. old.

További információk

A barlang ismertetése Archiválva 2005. február 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
Képgaléria^{[halott link]}
A Szent István-barlang bemutatása
Adatai az Országos Barlangnyilvántartásban
A barlangról Miskolc turisztikai portálján Archiválva 2015. május 12-i dátummal a Wayback Machine-ben

Miskolc-portál
Földrajzportál

Szent István-barlang

A Szent István-barlang bejárata 2007-ben
Hossz	1470 m
Mélység	24 m
Magasság	77 m
Függőleges kiterjedés	101 m
Tengerszint feletti magasság	331 m
Ország	Magyarország
Település	Miskolc
Földrajzi táj	Bükk-vidék
Típus	időszakosan aktív forrás barlang
Barlangkataszteri szám	5372-1
Elhelyezkedése
Szent István-barlang Pozíció Lillafüred környéke térképén
é. sz. 48° 05′ 59″, k. h. 20° 37′ 17″48.099666666667, 20.621448.099667°N 20.621400°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 59″, k. h. 20° 37′ 17″48.099666666667, 20.621448.099667°N 20.621400°E

A Wikimédia Commons tartalmaz Szent István-barlang témájú médiaállományokat.