Ugrás a tartalomhoz

SS Lazio

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SS Lazio
Csapatadatok
SzékhelyRóma, Olaszország
Alapítva1900. január 9.
Klubszínekégszínkék és fehér
StadionStadio Olimpico
Vezetőedzőolasz Gennaro Gattuso
Elnökolasz Claudio Lotito
BajnokságSerie A
Nemzeti sikerek
olasz Bajnok2 alkalommal
olasz Kupagyőztes7 alkalommal
olasz Szuperkupa-győztes4 alkalommal
Nemzetközi sikerek
KEK1 alkalommal
UEFA-szuperkupa1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzésȘtefan Radu (152 meccs)
Legtöbb gólCiro Immobile (169 gól)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
SS Lazio honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz SS Lazio témájú médiaállományokat.

Az Società Sportiva Lazio (olasz kiejtése: [sotʃeˈta sporˈtiːva ˈlattsjo], közismert nevén SS Lazio vagy egyszerűen Lazio, egy római székhelyű olasz professzionális sportegyesület, amely leginkább a labdarúgó-szakosztályáról ismert. Az 1900-ban alapított klub az olasz élvonalban, a Serie A-ban szerepel, és történetének döntő részét az olasz labdarúgás legfelsőbb osztályában töltötte.

A Lazio 1974-ben és 2000-ben nyerte meg az olasz bajnokságot. Hétszer hódították el az Olasz Kupát (Coppa Italia), ötször az Olasz Szuperkupát (Supercoppa Italiana), emellett egy-egy alkalommal a Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK) és az UEFA-szuperkupát is megnyerték. Az 1968–69-es szezonban a Serie B-ben is az élen végeztek. A Lazio a Romával közösen használja a 70 634 férőhelyes Stadio Olimpicót.

A klub első jelentős trófeája az 1958-as hazai kupagyőzelem volt, 1974-ben pedig megszerezték első Serie A-bajnoki címüket. Az 1990-es évek jelentették a Lazio történetének legsikeresebb korszakát: 1998-ban bejutottak az UEFA-kupa döntőjébe, 1999-ben megnyerték a KEK-et és az UEFA-szuperkupát, 2000-ben pedig elhódították a bajnoki címet a Serie A-ban. A 2002-es súlyos gazdasági válság miatt – amely Sergio Cragnotti elnök távozásához és több sztárjátékos eladásához vezetett – a csapat bajnoki szereplése visszaesett. A szűkösebb anyagi keret ellenére a klub azóta négy Olasz Kupát nyert: 2004-ben, 2009-ben, 2013-ban és 2019-ben. A jelenlegi elnök, Claudio Lotito 2004-ben vette át a klub irányítását, egy kétéves betöltetlen elnöki posztot követően.

A Lazio hagyományos szerelése égszínkék mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból áll, ami Róma ókori hellén öröksége előtt tisztelleg (bár az égszínkék zoknit is felváltva használják hazai mezszínként). A Lazio régre visszanyúló, ádáz rivalizálást ápol az AS Roma csapatával, amellyel 1929 óta vívják a fővárosi rangadót, a Derby della Capitalét.

Bár kezdetben nem volt anyavállalati-leányvállalati kapcsolat a férfiszakág és a női csapat között (amely S.S. Lazio S.p.A. néven lett bejegyezve), a Società Sportiva Lazio megalapítása lehetővé tette, hogy a klub összességében több mint 40 különböző sportágban képviseltesse magát.

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Lazio alapításának emléket állító emléktábla a római Piazza della Libertà téren (Prati negyed)

A sportegyesületet Societá Podistica Lazio néven 1900 január 9-én alapították Róma Prati negyedében, és az első vezetője Luigi Bigiarelli volt. Kezdetben inkább mezei futóversenyekkel foglalkoztak, két évvel később azonban már labdarúgó-egyesületként tartották őket számon. A klub 1910-ig amatőr szinten játszott, majd 1912-ben hivatalosan is csatlakozott a bajnoki küzdelmekhez, amint az Olasz labdarúgó-szövetség elkezdett bajnokságokat szervezni Közép- és Dél-Olaszországban. A csapat háromszor is bejutott az országos bajnoki döntő rájátszásába, de egyszer sem sikerült nyernie: 1913-ban a Pro Vercelli, 1914-ben a Casale, 1923-ban pedig a Genoa 1893 ellen veszített. 1927-ben a Lazio volt az egyetlen jelentős római klub, amely ellenállt a fasiszta rezsim azon törekvéseinek, hogy a város összes csapatát összeolvasszák – ebből az egyesítésből jött létre az AS Roma ugyanebben az évben. A klub szerepelt az első hivatalos Serie A-szezonban 1929-ben, és a legendás olasz csatár, Silvio Piola vezetésével 1937-ben a második helyet érte el, ami a második világháború előtti legjobb eredménye volt.[1]

Az SS Lazio csapata, amely 1974-ben megnyerte a klub történetének első bajnoki címét

Az 1950-es évek közép- és élmezőnybeli eredmények keverékét hozták, az időszakot egy 1958-as Coppa Italia (Olasz Kupa) győzelem koronázta meg. A Lazio 1961-ben esett ki először a Serie B-be, de két évvel később visszatért az élvonalba. Számos középmezőnybeli helyezés után az 1970–71-es szezonban újabb kiesés következett.[2] Az 1972–73-as idényben a Serie A-ba visszatérő Lazio azonnal a Milan és a Juventus meglepetésszerű bajnoki kihívójává lépett elő, és csak a szezon utolsó napján maradt le a Scudettóról.[3] A csapatot olyan játékosok alkották, mint Giuseppe Wilson csapatkapitány, Luciano Re Cecconi és Mario Frustalupi középpályások, Giorgio Chinaglia csatár, valamint Tommaso Maestrelli vezetőedző. A Lazio a következő szezonban még erre a sikerre is rátett egy lapáttal, és az 1973–74-es idényben biztosította története első bajnoki címét.[4] Re Cecconi és a bajnokcsapat edzője, Maestrelli tragikus halála, valamint Chinaglia távozása azonban hármas csapást mért a Lazióra. Bruno Giordano feltűnése ebben az időszakban némileg vigaszt nyújtott, aki 1978–79-es szezonban a liga gólkirálya lett, miközben a Lazio a nyolcadik helyen végzett.[5][6]

A Lazio a Milannal együtt 1980-ban kényszerből a Serie B-be sorolódott vissza a saját mérkőzéseikre kötött illegális fogadások miatti hírhedt skandalum következtében. Három szezont töltöttek az olasz másodosztályban, ami a klub történetének legsötétebb időszakát jelölte. 1983-ban jutottak vissza, a következő szezonban pedig az utolsó fordulóban sikerült csak elkerülniük a kiesést. Az 1984–85-ös idény azonban gyötrelmesnek bizonyult: mindössze 15 pontot szerezve az utolsó helyen végeztek.[7]

1986-ban a Laziót kilencpontos büntetéssel sújtották a Claudio Vinazzani játékost érintő újabb fogadási botrány miatt (ami a győzelemért még két pontot adó érában hatalmas levonásnak számított). Ugyanebben a szezonban hősies küzdelem következett a Serie B-ben a kiesés ellen: az Eugenio Fascetti edző által vezetett csapat csak a Taranto és a Campobasso elleni osztályozó mérkőzések megnyerésével tudta elkerülni a Serie C-be való kiesést. Ez fordulópontnak bizonyult a klub történetében: a Lazio 1988-ban visszatért a Serie A-ba, majd Gianmarco Calleri körültekintő pénzügyi irányítása alatt megszilárdította helyét a stabil élvonalbeli csapatok között.

A 2000-ben használt centenáriumi mez

Sergio Cragnotti 1992-es érkezése megváltoztatta a klub történetét, köszönhetően az új játékosokba fektetett hosszú távú beruházásainak, amelyekkel bajnokesélyessé formálta a csapatot. A hivatali ideje alatti egyik korai, figyelemre méltó igazolás az angol középpályás, Paul Gascoigne megszerzése volt a Tottenham Hotspurtól 5,5 millió fontért. Gascoigne Lazióhoz igazolásának tulajdonítják a Serie A iránti érdeklődés megnövekedését az Egyesült Királyságban az 1900-as évek kilencvenes éveiben. Cragnotti egymás után döntötte meg az átigazolási rekordokat a legnagyobb sztárnak tartott játékosok megszerzéséért: Juan Sebastián Verónért 18 millió, Christian Vieriért 19 millió fontot fizetett, Hernán Crespo Parmától való leszerződtetésével pedig – ha csak néhány hétre is – a világrekordot is megdöntötte 35 millió fontért.

A Lazio 1995-ben és 1996-ban a harmadik, 1997-ben a negyedik helyen végzett a Serie A-ban, majd 1999-ben mindössze egyetlen ponttal maradt le a bajnoki címről a Milan mögött az utolsó fordulóban. Ezt követően – többek között Siniša Mihajlović, Alessandro Nesta, Marcelo Salas és Pavel Nedvěd fémjelezte kerettel – 2000-ben megszerzi második bajnoki címét (Scudetto), valamint Sven-Göran Eriksson vezetőedző irányításával (1997–2001) a Coppa Italiát is megnyerve duplázott.[8][9]

A Lazio további két Coppa Italia-győzelmet aratott 1998-ban és 2004-ben, emellett 1999-ben megnyerte az utolsó Kupagyőztesek Európa-kupáját. Bejutottak az UEFA-kupa döntőjébe is, ott azonban 3–0-ra kikaptak az Internazionalétól. Ezen felül a Lazio kétszer hódította el az Olasz Szuperkupát, 1999-ben pedig a Manchester United legyőzésével az UEFA-szuperkupát is elnyerte. 2000-ben a Lazio lett az első olyan olasz labdarúgóklub, amelyet bejegyeztek az olasz tőzsdén (Piazza Affari).

Ahogy a pénz elfogyott, a Lazio eredményei az évek során fokozatosan romlottak. 2002-ben a Cragnottit és a Cirio nevű élelmiszeripari multinacionális cégét érintő pénzügyi botrány lemondásra kényszerítette a klubelnököt, így a Laziót 2004-ig megbízott pénzügyi igazgatók és egy banki konzorcium irányították. Ez arra kényszerítette a klubot, hogy eladja sztárjátékosait, köztük a szurkolók kedvencét, a csapatkapitány Alessandro Nestát is. 2004-ben Claudio Lotito vállalkozó szerezte meg a klub többségi tulajdonát. 2006-ban Delio Rossi edző vezetésével a csapat kivívta a jogot a 2006–2007-es UEFA-kupában való indulásra, azonban a 2006-os olasz labdarúgó-botrányban (Calciopoli) való érintettségük miatt kizárták őket az európai kupasorozatokból.

A 2006–07-es szezonban – egy utólag csökkentett pontlevonás ellenére – a Lazio a harmadik helyen végzett, így kvalifikálta magát az UEFA-bajnokok Ligája harmadik selejtezőkörébe. Itt a Dinamo București legyőzésével bejutottak a csoportkörbe, ahol a Real Madridot, a Werder Brement és az Olimpiakoszt felvonultató négyesben a negyedik helyen zártak. A bajnokságban sem alakultak sokkal jobban a dolgok: a csapat a szezon nagy részét a tabella alsó felében töltötte, ami kiváltotta a szurkolók tiltakozását, végül pedig a 12. helyen fejezték be a Serie A-t. A 2008–09-es idényben a Lazio megszerzte ötödik Coppa Italia-győzelmét, a döntőben a Sampdoriát felülmúlva.

Ciro Immobile a Lazio gólrekordere

A Lazio az Olasz Szuperkupa (Supercoppa Italiana) Pekingben rendezett mérkőzésével indította a 2009–2010-es szezont, ahol Matuzalém és Tommaso Rocchi góljaival 2–1-re legyőzték az Intert.

A 2012–2013-as olasz kupát a Lazio nyerte, miután a döntőben 1–0-ra diadalmaskodott az ősi rivális AS Roma ellen; a mérkőzés egyetlen gólját Senad Lulić szerezte a 71. percben.[10]

A 2018–2019-es szezonban a Lazio 2–0-ra verte az Atalantát a Coppa Italia fináléjában, ezzel összességében a hetedik kupagyőzelmét aratta. A mérkőzés gólszerzői Sergej Milinković-Savić és Joaquín Correa voltak.

A 2019-es olasz szuperkupát a szaúd-arábiai Rijádban nyerte meg a Lazio, 3–1-es győzelmet aratva a Juventus felett, megszerezve ötödik szuperkupa-trófeáját. A Lazio részéről Luis Alberto, Senad Lulić és Danilo Cataldi talált a hálóba, míg a Juventus egyetlen gólját Paulo Dybala szerezte.[11]

A 2024–2025-ös UEFA Európa-liga alapszakaszában a Lazio 19 ponttal a 36 csapatos tabella élén végzett. A nyolcaddöntőben a Viktoria Plzeň ellen 3–2-es összesítéssel jutottak tovább, így elérték a sorozat negyeddöntőjét.

Szurkolók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az SS Lazio szurkolói a római Stadio Olimpico Curva Nord szektorában

A csapat szurkolótáborának a politika iránt érdeklődő, aktív tagjai, különösen az ultrák, erősen jobboldali nézeteket vallanak, szervezetileg is közel állnak az olasz szélsőjobboldali politikai pártokhoz és csoportosulásokhoz, így a Movimento Sociale Italiano – Destra Nazionale (Olasz Szociális Mozgalom – Nemzeti Jobboldal) nevű párthoz. Az egyesület vezetői sok szállal kötődtek az olasz neofasisztákhoz, így a hatvanas évek elején Ernesto Brivio volt a klub elnöke.

A csapat egyik indulója az „Avanti Ragazzi di Budapest” című dal, ami a magyarországi 1956-os forradalom emlékére készült és amit több modern (köztük magyar) rockzenekar is feldolgozott. Az ultrák a mai napig éneklik ezt a dalt a meccseken.[12] Legnagyobb győzelem az Olasz ligában: Lazio-Genoa 8-2 (1945) Legnagyobb vereség az Olasz ligában: Atalanta-Lazio 6-0 (1956) Legnagyobb nemzetközi győzelem: Ulm-Lazio 1-9 VKK 1. forduló (1938) Legnagyobb nemzetközi kupavereség: Lazio-Inter Turku 1-12 Intertotó Kupa Elődöntő (1937) Legnagyobb győzelem: Kielce-Lazio 0-9 (barátságos meccs) Legnagyobb vereség: Lazio-Inter Turku 1-12

A csapatról

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sikerlista

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Bajnok (2): 1973-74, 1999-00
Győztes (7): 1958, 1997-98, 1999-00, 2003-04, 2008-09, 2012-13, 2018–19
Győztes (5): 1998, 2000, 2009, 2017,2019
Bajnok (1): 1968-69
Győztes (1): 1998-99
Győztes (1): 1999

Egyéb címek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Győztes (1): 1950

Jelenlegi keret

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utolsó módosítás: 2025. január 14.[13]

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

Mezszám Név Nemzetiség Születési hely Születési idő (kor) Korábbi csapat Érték (€) Szerződés lejárta
Kapusok
35 Krisztosz Mandász GRE Pireusz 2001. szeptember 7. (25 éves) GRE ÓFI Kréta 5 000 000 2028.06.30.
55 Alessio Furlanetto Olaszország Motta di Livenza 2002. február 7. (24 éves) Olaszország Fermana FC 50 000 2028.06.30.
59 Davide Renzetti Olaszország Róma 2006. június 9. (20 éves) Utánpótlásból került fel 100 000 2027.06.30.
94 Ivan Provedel olasz orosz Pordenone 1994. március 17. (32 éves) olasz Spezia Calcio 1906 14 000 000 2027.06.30.
Védők
2 Samuel Gigot (kölcsönben az francia Olympique de Marseilletől) francia Avignon 1993. október 12. (33 éves) francia Olympique de Marseille 4 000 000 2025.06.30.
3 Luca Pellegrini (kölcsönben a Juventus-tól) olasz Róma 1999. március 7. (27 éves) olasz Juventus FC 3 500 000 2025.06.30.
4 Patric spanyol Mula 1993. április 17. (33 éves) spanyol FC Barcelona B 4 000 000 2027.06.30.
13 Alessio Romagnoli olasz Anzio 1995. január 12. (31 éves) olasz AC Milan 12 000 000 2027.06.30.
23 Elseid Hysaj albán Shkodra 1994. február 2. (32 éves) olasz SSC Napoli 2 000 000 2025.06.30.
29 Manuel Lazzari olasz Valdagno 1993. november 29. (32 éves) olasz SPAL 4 000 000 2027.06.30.
30 Nuno Tavares (kölcsönben az angol Arsenaltól) POR CPV Lisszabon 2000. január 26. (26 éves) angol Nottingham Forest FC 25 000 000 2025.06.30.
34 Mario Gila spanyol Barcelona 2000. augusztus 29. (26 éves) spanyol Real Madrid Castilla 28 000 000 2027.06.30.
76 Filipe Bordon BRA Ribeirão Preto 2005. június 24. (21 éves) BRA Club Athletico Paranaense 500 000 Nem publikus
77 Adam Marušić MNE szerb Belgrád 1992. október 17. (34 éves) belga KV Oostende 4 000 000 2025.06.30.
78 Alessandro Mulani VEN olasz Latina 2005. július 14. (21 éves) Utánpótlásból került fel 175 000 2027.06.30.
Cristo Muñoz spanyol Almería 2005. február 1. (21 éves) Utánpótlásból került fel 250 000 2027.06.30
Középpályások
5 Matías Vecino Uruguay olasz San Jacinto 1991. augusztus 24. (35 éves) olasz Internazionale Milano 2 000 000 2025.06.30.
6 Nicolò Rovella (kölcsönben a olasz Juventustól) olasz Poções 2000. június 13. (26 éves) olasz AC Monza 25 000 000 2025.06.30.
7 Fisayo Dele-Bashiru (kölcsönben a török Hataysportól) NGA angol Poissy 2001. februári 6. (25 éves) török Hatayspor 4 500 000 2025.06.30.
8 Mattéo Guendouzi francia MAR Poissy 1999. április 14. (27 éves) francia Olympique de Marseille 32 000 000 2028.06.30.
10 Mattia Zaccagni Csapatkapitány olasz Cesena 1995. június 16. (31 éves) olasz Hellas Verona FC 20 000 000 2029.06.30.
22 Gaetano Castrovilli olasz Canosa di Puglia 1997. február 17. (29 éves) olasz ACF Fiorentina 5 000 000 2027.06.30.
26 Toma Bašić horvát Zágráb 1996. november 25. (29 éves) olasz Salernitana Calcio 1919 1 000 000 2026.06.30.
28 André Anderson olasz BRA Maracaí 1999. szeptember 23. (27 éves) BRA São Paulo FC 200 000 2025.06.30.
29 Manuel Lazzari olasz Valdagno 1993. november 29. (32 éves) olasz SPAL 4 000 000 2027.06.30.
53 Leonardo Di Tomasso olasz Olaszország, ? ? Nem publikus ? Nem publikus
Cristo Muñoz spanyol Almería 2005. február 1. (21 éves) spanyol FC Barcelona 50 000 2027.06.30.
Támadók
9 Pedro spanyol Santa Cruz de Tenerife 1987. július 28. (39 éves) olasz AS Roma 1 000 000 2025.06.30.
11 Taty Castellanos ARG Mendoza 1998. október 3. (28 éves) spanyol Girona FC 290 000 000 2028.06.30.
14 Tijjani Noslin holland Amszterdam 1999. július 7. (27 éves) olasz Hellas Verona FC 12 000 000 2029.06.30.
18 Gustav Isaksen dán Torre Annunziata 2001. április 19. (25 éves) dán FC Midtjylland 15 000 000 2028.06.30.
19 Boulaye Dia (kölcsönben a olasz Salernitanatól) SEN francia Oyonnax 1996. november 16. (29 éves) olasz US Salernitana 1919 15 000 000 2025.06.30.
20 Loum Tchaouna francia BEL N'Djamena 2003. szeptember 8. (23 éves) olasz US Salernitana 1919 10 000 000 2029.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név Poszt Nemzetiség Születési hely Születési idő (kor) Kölcsönben itt Érték (€) Kölcsön lejárta
Nicoló Casale védő olasz Negrar 1998. február 14. (28 éves) olasz Bologna FC 1909 8 000 000 2025.06.30.
Romano Floriani Mussolini védő olasz Róma 2003. január 27. (23 éves) olasz Juve Stabia 400 000 2025.06.30.
Dimitrije Kamenović védő szerb Pirot 2000. július 26. (26 éves) Svájc Yverdon-Sport FC 800 000 2025.06.30.
Fabio Ruggeri védő olasz Róma 2004. december 13. (21 éves) olasz Salernitana Calcio 1919 200 000 2025.06.30.
Mohamed Szalim Farès védő ALG FRA Aubervilliers 2002. február 12. (24 éves) görög Pánszerrajkosz 500 000 2025.06.30.
Jean-Daniel Akpa Akpro középpályás CIV francia 1992. október 11. (34 éves) olasz AC Monza 500 000 2025.06.30.
Marcos Antônio középpályás BRA Poções 2000. június 13. (26 éves) BRA São Paulo FC 4 000 000 2025.06.30.
Marco Bertini középpályás olasz Róma 1992. október 11. (34 éves) olasz Ascoli Calcio 1898 FC 100 000 2025.06.30.
Danilo Cataldi középpályás olasz Róma 1994. augusztus 6. (32 éves) olasz AC Fiorentina 4 000 000 2025.06.30.
Gabriele Artistico támadó olasz Róma 2002. július 14. (24 éves) olasz Juve Stabia 325 000 2025.06.30.
Matteo Cancellieri támadó olasz Róma 2002. február 12. (24 éves) olasz Parma Calcio 1913 500 000 2025.06.30.
Valerio Crespi támadó olasz Róma 2004. augusztus 4. (22 éves) olasz FC Südtirol 250 000 2025.06.30.
Saná Fernandes támadó POR Bissau-Guinea Bissau 2006. március 10. (20 éves) holland NAC Breda 800 000 2025.06.30.
Diego González támadó PAR Alto Paraná 2003. január 7. (23 éves) MEX Club Atlas 700 000 2025.06.30.

Visszavonultatott mezszámok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

12 - A 2003/2004-es szezonban a Curva Nord jelképesen megkapta a 12. számú mezt, ezzel jelezve azt, hogy a szurkolói csoport a csapat 12. emberének számít

Jelenlegi edzői stáb

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Position Name
Vezetőedző Horvátország Igor Tudor
Manager Asszisztens ITA Antonio Manicone
Koordinátor Albánia Igli Tare
Kapusedző ITA Adalberto Grigioni
Technikai asszisztens SUI Jesse Fioranelli
Erőnléti edző ITA Paolo Rongoni
Erőnléti edző ITA Adriano Bianchini
Egészségügyi csapat vezetője ITA Roberto Bianchini
Orthopédiai specialista ITA Stefano Lovati
Táplálkozás specialista ITA Roberto Verna
Bíró koordinátor ITA Stefano De Martino
Csapat Manager ITA Maurizio Manzini

Híres játékosok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Olaszország Olaszország
Albánia Albánia
Anglia Anglia
Argentína Argentína
Brazília Brazília
Chile Chile
Csehország Csehország
Dánia Dánia
Elefántcsontpart Elefántcsontpart
Franciaország Franciaország
Hollandia Hollandia
Horvátország Horvátország
Macedónia Macedónia
Németország Németország
Portugália Portugália
Spanyolország Spanyolország
Svájc Svájc
Svédország Svédország
Szerbia Szerbia
Uruguay Uruguay

Hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Italy 1936/37". RSSSF. Hozzáférés: 2026. szeptember 15.
  2. ↑ "Italy 1970/71". RSSSF. Hozzáférés: 2026. szeptember 15.
  3. ↑ "Italy 1972/73". RSSSF. Hozzáférés: 2026. szeptember 15.
  4. ↑ "Italy 1973/74". RSSSF. Hozzáférés: 2026. szeptember 15.
  5. ↑ "Italy 1978/79". RSSSF. Hozzáférés: 2026. szeptember 15.
  6. ↑ "Italy - Serie A Top Scorers". RSSSF. Hozzáférés: 2026. szeptember 15.
  7. ↑ "Italy 1984/85". RSSSF. Hozzáférés: 2026. szeptember 15.
  8. ↑ "Italy 1999/2000". RSSSF. Hozzáférés: 2026. szeptember 15.
  9. ↑ "Italy - Coppa Italia History". RSSSF. Hozzáférés: 2026. szeptember 15.
  10. ↑ "Roma-Lazio 0-1, decide un gol di Lulic. Biancocelesti in Europa". La Gazzetta dello Sport. 2013. május 26. Hozzáférés: 2026. szeptember 15.
  11. ↑ "#LazioStory". sslazio.it. 2019. december 22. Hozzáférés: 2026. szeptember 15. {{cite web}}: Text "Nel 2019 la vittoria della Supercoppa Italiana a Riyad" ignored (súgó)
  12. ↑ youtube.com: sampdoria-lazio AVANTI RAGAZZI DI BUDAPEST - video
  13. ↑ "SS Lazio - Detailed squad 24/25 (Detailed view)". www.transfermarkt.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. január 25.

Külső hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=SS_Lazio&oldid=29352102”